János gazda a faluszélén nevelte állatait, tyúkokat, kecskéket, malacokat. Ebből élt, időnként levágott néhányat belőlük és eladta őket a városi piacon. Egyik éjszaka arra ébredt, hogy a tyúkok nagyon rikácsolnak, mintha veszélyben lennének. Kiszaladt, de csak azt tudta megállapítani, hogy egy róka járt ott és elvitte az egyik tyúkot. "Egyszeri eset" – gondolta magában, hiszen évek óta nem járt arra semmilyen vadállat, de azért jót rúgott az öreg kuvaszba, aki nem riasztotta őt időben és nem kergette el a betolakodót. Másnap éjszaka ismétlődtek az események, megint ott járt a ravaszdi tolvaj.

• Ez a dög semmit sem ér, kellene egy rendes kutya a háznál – morogta az asszonynak, de az megvédte Szilast az öreg kutyát.
• 12 éve szolgál itt minket, nem hagyom, hogy egy másik kutyát hozzál a nyakára. Old meg a csirkék védelmét másképpen – egyértelmű volt, hogy ki az úr a házban. – És ne igyál annyit.

János gazdának elsőre nem volt jobb ötlete, ezért úgy döntött, hogy éjszaka a kertben fog őrködni. Kellemes nyári éjszaka volt, nem is érezte magát rosszul az üveg bor társaságában, de a róka nem jött. Talán megérezte az ember szagot. A következő napon is így történt. "Talán leszokott a tyúkjaimról" – vélte megnyugodva, a következő éjszakát már bent a házban, a saját ágyában töltötte. Az igazat megvallva az ő korában az alváshiányt már nehezen viselte, napközben alig ment a munka. De, amint éjszakai felügyelet nélkül maradtak a tyúkok, jött a róka és csökkent az állomány. Törte a fejét János gazda, mit tegyen, úgy döntött elmegy a vadászhoz.

• Józsikám – mondta a régi ismerősének. – Kellene a segítséged. Egy róka tizedeli a tyúkjaimat. Ma éjszaka ne az erdőbe menj ki vadászni, hanem gyere át hozzám. Oszt, ha jön az a sunyi dög, pörkölj oda neki.

De éjszaka nem történt semmi, hiába ült Józsikám hosszú, méla lesben, a kis vörös csak nem jött. Bezzeg, amikor már nem volt ott a vadász, akkor ismét beköszönt és elvitt egy tyúkot. János gazda teljesen kétségbeesett, fogalma sem volt, hogy mit tegyen, hogyan védje meg a tyúkjait. Bánatában elment a kocsmába, hátha valakinek van valamilyen hasznos ötlete.

• Vezess áramot a kerítésbe – javasolta az egyik cimbora. – Az megcsapja és többet nem jön.

János gazda megörült az ötletnek. Fizetett egy kört mindenkinek, hazament és bevezette a 220-at a kerítésbe. A következő napokban nem jött a róka, de nem jöttek a tojások sem a tyúkokból. Egy idő után az asszony gyanút fogott.

• Te János! – kezdte emelt hangon. – Szüntesd meg ezt a baromságot a kerítésben, mert lehet, hogy nem jön a tyúktolvaj, de a tyúkok sem tojnak, mert őket is megrázza az áram. Ivás helyett inkább találj egy normális megoldást.

Jánosnak nem volt mit tennie. Lekapcsolta az áramot és bízott benne, hogy a ravaszdi elfelejtette már a tyúkjait. Tévedett, éjszaka ismét jött a hívatlan látogató és ennek a baromfiudvar egyik lakója látta a kárát. Nem volt mit tenni, ismét elment gondolkozni a kocsmába.

• Világítsd meg reflektorral a ketrecet – mondta az egyik nagy ötletelő. – A fényre biztosan nem megy oda a róka.

Megtetszett az ötlet Jánosnak, mindenki vendége volt egy sörre. Hazament felszerelt néhány erős reflektort és nagyon elégedett volt magával. Az éjszaka és a következők is nyugalomba teltek, de az egyik reggel az asszony megint felemelte a hangját és a seprűt.

• Nem tojnak a tyúkok, de Isten verte idióta – kergette meg a férjét a kertben. - Nem tudnak aludni a fényben, ezért nincs egy darab tojás sem. Nem beszélve az irtózatos áramköltségekről, amit majd fizetnünk kell – ez utóbbit nem magától találta ki. A szomszédasszony kérdezte meg tőle, hogy rájuk szakadt-e a bank, hogy egész éjjel ilyen világos van náluk? – Kapcsold le a lámpákat és találj egy normális megoldást. Gondolkozz, ívás helyett.

A helyzet reménytelennek tűnt, már csak a kocsma népének bölcsességében bízhatott. De ott mindenki csak vakargatta a fejét és némán kortyolgatta a sörét. Már éppen arra készült, hogy szégyen szemre megoldási javaslat nélkül haza kullog, amikor a sarokból, a kocsma félhomályából megszólalt egy borízű hang.

• Éjszakára hová teszed a tyúkjaidat?
• Hát a ketrecükbe – válaszolta a lehető legnagyobb természetességgel János gazda.
• És bezárod rájuk a ketrec ajtaját?
• Dehogy zárom – méltatlankodott. – Hadd menjenek kapirgálni amikor csak akarnak. Nem korlátozhatom őket a mozgásukban.
• Na látod ez baj. Ez a határtalan liberalizmus. Ha bezárnád őket éjszakára, akkor a róka egyet sem tudna elvinni közülük.

2025 november