Hol volt, hol nem, hetedhét országon, sőt még az Óperenciás tengeren is túl volt egy ország. Nagy ország volt, erős, gazdag, mindenki tartott tőle, és mindenki igyekezett barátságban lenni vele. Ennek a nagy országnak volt egy nagy királya. A király tehetséges, okos ember hírében állott, méltó ahhoz az országhoz, melyben uralkodott, s ez tovább növelte az ország tekintélyét. A királynak csak egy szem leánya volt. A királyné, aki híres volt szépségéről és okosságáról, belehalt a szülésbe, amikor a leány született. A királyt nagyon megviselte felesége elvesztése, nem is nősült meg többet, életét annak szentelte, hogy leánya boldog legyen. A király úgy gondolta, hogy az ő feladata leánya akaratának érvényesítése, ezért tudomásul vette döntéseit, és azok megvalósítását szívesen támogatta. Amikor a leánya öt éves korában kitalálta, hogy meg szeretne tanulni lovagolni, bár tudta, hogy veszélyes, nem tiltotta meg neki. Ide hívta a világ leghíresebb lovászmestereit, és leányát rájuk bízta. Amikor a királykisasszony nyolc éves lett, azt mondta, meg akar tanulni lőni és vívni, apja rögtön hívatta a leghíresebb mestereket, hogy a leányát tanítsák. Telt múlt az idő, s a leány eladósorba került. Híre ment ennek szerte a világon. A lovagok, hercegek és grófok, mind arra vágytak, hogy elnyerjék a királykisasszony kegyét, és előbb-utóbb ők legyenek ennek a hatalmas országnak uralkodója. De próbálkozásaik rendre kudarcot vallottak. A királykisasszonyt nem érdekelte a sok hatalomsóvár kalandor, csak mosolygott rajtuk, és gondolkodás nélkül elutasította őket. A király tiszteletben tartotta leánya döntését, bár egyre nagyobb volt a nyomás rajta. Egyszer a környékbeli országok királyai együtt keresték fel őt, hogy döntésének megváltoztatására bírják.

- Felséges király, nagy és hatalmas országod jövője számunkra is fontos. Előbb-utóbb döntened kell arról, hogy kinek adod át a hatalmat. Emiatt kérjük fogad meg tanácsunkat, s rendezz egy lovagi tornát vagy egy dalnoki versenyt. A győztes elnyeri lányod kezét úgy, ahogy az a Nagy Könyvben meg van írva.

- Köszönöm a tanácsotokat, de nem fogadhatom meg. A lányomnak megígértem, hogy ő választja meg az élete párját – mondta a király, tartva magát az elveihez.

- Azt akarod mondani, hogy a lányodnak nem kell a bajnok, aki mindenkit legyőz, aki mindenkinél bátrabb, erősebb, okosabb?– kérdezték meglepve a környező országok királyai.

- Amit akartam, megmondtam - mondta a király. - A lányom ahhoz megy feleségül, akit elsőként megszeret.

- És ha egy jöttmentet szeret meg? - kiáltottak fel egyszerre a küldöttek. - Egy szegény földönfutót, egy nincstelent, egy senkiházit? Nem bízhatod rá az országodat!

A király arcán már kezdtek gyűlni a piros foltok; aki ismerte tudta, hogy mindjárt dühbe gurul.

- Akkor egy jöttmenthez, egy szegény földönfutóhoz, egy nincstelenhez, egy senkiházihoz megy feleségül - mondta a szokásosnál egy kissé hangosabban a király.

- Ez a gondolkodás nem méltó az országodhoz - mondták sértetten a szomszédos országok uralkodói és mérgesen távoztak.

De a kudarcba nem tudtak és nem is akartak belenyugodni. Elkezdték terjeszteni, hogy a királyleány beteg, ezért nem akar magának párt választani. Előbb-utóbb a hír eljutott a király fülébe, aki éktelen haragra gerjedt. Elhatározta, hogy megbünteti a rágalmazókat. Hamarosan a király követei járták végig a vidéket, hirdetve a király üzenetét.

"A király várja mindazon legényeket, lovagokat, hercegeket, grófokat, akik el szeretnék nyerni a királykisasszony kegyét. A feladat egyszerű, csupán öt kérdésre kell válaszolni. A kérdéseket a királykisasszony teszi fel. Aki mind az öt kérdésre helyesen válaszol, az vezetheti az oltárhoz a királykisasszonyt, aki viszont egy kérdésre is hibásan válaszol, az halállal lakozik."

A sok bátor lovag, herceg és gróf, amikor meghallotta a feltételeket, rögtön meggondolta magát. Annyira azért nem bíztak magukban, hogy életüket kockáztassák a királykisasszonyért. Hiába jártak a király követei hetekig országról országra, egy jelentkező sem akadt. A király néhány hét múlva mindenkit, aki élt és mozgott a környéken meghívott egy ünnepi lakomára. Messzi földről jöttek szegények és gazdagok, közemberek és nemesek, mindenki kíváncsi volt a király szándékára. Amikor a királyi udvar úgy megtelt emberekkel, hogy egy tűt sem lehetett leejteni, a király megjelent palotája erkélyén.

- Urak, ti pályáztatok a lányom kegyeire, de amikor sorra kudarcot vallottatok, azt terjesztettétek, hogy a lányom beteg. A lányom nem beteg, ebben biztosak lehettek. Elküldtem hírnökeimet hozzátok, hogy küzdjetek meg a lányomért. Csupán öt kérdésre kell válaszolnotok. De közületek senki sem jelentkezett. Urak! Ti gyávák vagytok! Nincs köztetek egy bátor vitéz, aki vállalja a feladatot?

A király szavait nagy csönd fogadta, mindenki lehajtotta a fejét, szótlanul meredt maga elé. Már azt hitte a király, hogy senki sem fog szólni, amikor váratlanul a sarokból egy hang szólalt meg.

- Én csak egy egyszerű vándorszínész vagyok, nincs nemesi rangom, nincs vagyonom, de nem is vágyom ezekre. Én szívesen vállalnám a feladatot, válaszolnék az öt kérdésre, de csak egy feltétellel.

- Mi légyen az? – kérdezte némileg meglepve a király.

- Én színész vagyok, vándorszínész. És holnap is ez szeretnék lenni. Ha sikerül válaszolnom az öt kérdésre és ezzel elnyerem a királykisasszony kegyét, továbbra is színész szeretnék maradni.

- Rendben – mondta a király – elfogadom a feltételed.

A színész ezzel a királykisasszony elé járult, aki feltette az öt kérdését, melyekre sikeresen válaszolt, hiszen a lánynak nagyon tetszett a fiú bátorsága és természetessége, ezért könnyű kérdéseket tett fel neki. A király megértve leánya viselkedését, mosolyogva ránézett, és hangosan megkérdezte.

- Lányom, akarod-e, hogy ez a vándorszínész a férjed, urad és parancsolód legyen?

- Igen – válaszolta a királykisasszony boldogan.

A király ekkor a színészhez fordult.

- Színész, akarod-e hogy a lányom a feleséged legyen, ezzel te halálom után az ország királya legyél?

- A lányodat feleségül veszem – mondta a színész –, de a hatalom nem érdekel. Ha a lányod velem jön, holnap útra kelünk, és bejárjuk a világ összes színpadát.

- Rendben – mondta a király –, áldásom adom rátok. Legyetek boldogok és éljetek szándékaitok szerint.

A királyság természetesen nem maradt király nélkül, hiszen még sokáig a bölcs király uralkodott, s amikor meghalt, a színész a királykisasszonnyal együtt átvette az ország irányítását, mert tudták, az ország vezetés nélkül nem maradhat.

2009