Négyen ültek az egykor legendás, de a szocializmus utolsó éveire dicső fényét vesztő nagyvállalat vezérigazgatói szobájában, a megfakult műbőr fotelekben terpeszkedve.

• Ennyi? Ennyi volt egy élet munkája? – kérdezte keserűen a vezérigazgató. – Igazságtalan velünk a sors. Hiába dolgoztunk éjt nappallá téve, hétfőn jön az új tulajdonos és mi mehetünk az isten hírével.
• Mit tudsz róluk? Mármint az új tulajdonosról? – kérdezte a párttitkár.
• Valami osztrákok, ennyit. Engem nem vontak be a döntésekbe a minisztériumi nagyokosok. Korrupt banda.
• Azok milyen nyelven beszélnek?
• Gondolom osztrákul, ha már osztrákok.
• Szerintem nem – szólt közbe a szakszervezeti titkár. – Múltkor voltunk Bécsben venni három hűtőszekrényt. Mintha ott németül beszélnének.
• Lehet, de nem mindegy? Németül sem értenénk szót velük.
• A fenébe! Az elmúlt években annyi energiát feccoltam az orosz nyelvtudásom fejlesztésébe és akkor most mit érek vele? – sóhajtott a KISZ titkár. – Mennyi értelmesebb dolgot is csinálhattam volna.
• És mit tudsz oroszul? – kérdezte gúnyosan a vezérigazgató, aki emlékezett rá, hogy pár hónappal ezelőtt a szovjet delegáció látogatásakor a KISZ titkár egy szót sem szólt oroszul, csak hajlongott és bárgyún vigyorgott.
• Da, nyet, szpasziba, doszvidanyija, Nagyjából ennyit.
• Hát az nem sok – állapította meg a párttitkár, aki szintén nem rajongott a sekélyes gondolkodású kollégájáért.
• Most már nincs jelentősége. Az oroszok hazamennek, új világ jön.
• Hamarosan ez be is következik. Nincs sok időnk a sopánkodásra. Térjünk a lényegre – sürgette a többieket a vezérigazgató. – Vegyük sorba a vagyontárgyakat, mielőtt ideérnek ezek az osztrákok. Képek, festmények?
• Falról leszedve, becsomagolva négy fadobozba. A TMK-sok holnap szállítják ki a nyaralókba.
• Készpénz?
• Összeszedve, minden páncélszekrény kiürítve. Szétosztottam a teljes összeget, ahogy megbeszéltük. A fele a vezérigazgató elvtársé, 20-20% a szakszervezeti titkár elvtársé és az enyém. Maradék a KISZ titkár elvtársé. Ott vannak azokban a műanyag szatyrokban. Ha végeztünk, mindenki viheti a magáét – válaszolta a párttitkár.
• Gépek, berendezések?
• Apportáltuk abba a kft-be, amelyben mi vagyunk a tulajdonosok.
• De ugye a kft-nek nem kell fizetnie semmit értük?
• Nem, dehogyis. A főkönyvelő mindet leírta nullára. Könyvszerinti értéken kerültek át hozzánk.
• Nem kellett volna őt is bevenni a buliba?
• Nem. Tíz éve tudom, hogy kettős könyvelést vezet. Eddig nem szóltam senkinek arról, most ő nem szól senkinek erről. Kvittek vagyunk.
• Ügyes – állapította meg a vezérigazgató elégedetten. – Xerox gépek, faxok?
• Azokat sajnos elvitte a rendőrség pár hónappal ezelőtt – sóhajtott egy nagyot a párttitkár.
• Hogy hogy? Mi történt? – hördült fel a vállalatvezető.
• A fiam a változások élére állt, olyan forradalmár féle lett. Sehol másutt nem volt lehetősége a röpiratok másolására. Megengedtem neki, hogy itt tegye. Sajnos lebuktak a terjesztés közben, a rendőrség meg ide jött lefoglalni a bizonyítékokat.
• Meg vagy te őrülve! Te vagy a párttitkár, a fiad meg egy forradalmár a támogatásoddal?
• A vér kötelez. Eddig én támogattam őt, a jövőben majd ő támogat engem. Új világ jön, nekem is szükségem a biztonságra.
• Na, ja. Nem is vagy te olyan hülye – ismerte el a vezérigazgató, pedig sosem nézte semmibe az uborkafán felkapaszkodott funkcionáriust. – Mit nem soroltunk fel? Mit hagytunk ki?
• Csaptelepek a mosdóban? – kérdezte a KISZ titkár.
• Azoknak annyi, a melósok már hónapokkal ezelőtt leszerelték és hazavitték őket.
• Ha egy pillanatra nem figyelek, rögtön kár éri a szocialista tulajdont. Mindenre nekem kell figyelni – bosszankodott a vezérigazgató. – Mi van még?
• Az emberek? – kérdezte a szakszervezeti vezető, akinek egy pillanatra felrémlett, hogy ő kinek a képviseletében ücsörög ebben a díszes társaságban.
• Milyen emberek? Kit érdekelnek az emberek? Boldoguljanak ahogy tudnak, elvégre ők akarták a változást. Azt, hogy a közösségi tulajdon helyett legyen magán tulajdon. Ezt kérték, most megkapják.
• De legalább a titkárnődről gondoskodjunk – vélte a szakszervezeti titkár. – Mindent tud.
• Nem tud az semmit, nem az esze miatt kapta a fizetését. Ráadásul nem beszél idegen nyelven, hogyan tudna bármit is elmondani az új tulajdonosnak? Még egy jó kávét sem tudott főzni, az osztrákok legalább megismerik a kuruc valóságot, és legközelebb nem jönnek ide, lerabolni a virágzó gazdaságunkat. Szerintem mindent elrendeztünk. Szedjük össze, amit még össze lehet szedni, aztán menjünk még mielőtt ideérnek a labancok.

Felálltak, felvették a nekik feliratozott műanyag szatyrokat, de mielőtt elhagyták volna a szobát, a vezérigazgató átölelte a párttitkár vállát.

• Sosem gondoltam, hogy te ennyire ravasz vagy.
• Mire gondolsz? – értetlenkedett a másik.
• Te meg a fiad. Micsoda ötlet, micsoda stratégiai gondolkodás.
• Büszke vagyok rá. Nagyon lelkes, komoly tervei vannak a jövőre nézve. Most ugyan az előzetesben ül a röpiratok illegális terjesztéséért, de hamarosan kijön onnan. Arról álmodik, hogy egyszer ő lesz ennek az országnak a vezetője és a leggazdagabb embere.
• Gratulálok! Egy fiatalembernek legyenek elképzelései, ambíciói, de megengedsz nekem egy tanácsot.
• Parancsolj, kérlek.
• Ha kijön, meséld el neki az itt és most történteket. Emlékezzen majd rá, amikor 30-40 év múlva majd neki kell gondoskodnia a kassza végső kiürítéséről.

*

40 évvel később egy átvert ország miniszterelnöke, - a volt vállalati pártitkár fia -, a fahidai kastélya dolgozószobájában üldögélt. Szájában kubai szivar, előtte házi pálinka a legjobb fajtából. A falakon a magyar festészet legnagyobbjainak művei, Munkácsy, Csontváry, Aba-Novák, Brassai. Természetesen az eredeti példányok. Kölcsönben vagy tulajdonban? Ki tudja? A könyvespolcon Han, Huizinga, Bergmann, Harari mellett megfértek Gömbös Gyula vagy Karl Marx könyvei is. A miniszterelnök olvasott ember volt, mindenkitől elcsente a neki legjobban tetsző gondolatát és beépítette abba a szellemi zűrzavarba, amit képviselt. A kandalló melletti bőrfotelben gyermekkori barátja Józsi, az ország leggazdagabb embere ücsörgött. Az amerikai álom tökéletes kelet-európai megtestesítője. Tanulatlan marhapásztorból lett gyárak, bankok, szállodák tulajdonosa, dollárban számolva is milliárdos.

• Rossz kedvűnek tűnsz Főnök – mondta miközben lehajtotta a "dö mek elek whiskyt. Ő csak, így hívta, mert így hallotta másoktól. Egyszer valaki azt mondta, hogy bizonyos szint felett az ember már csak "The Macallan"-t iszik és ő természetesen már régen afölött volt.
• Nem jól alakulnak a dolgok, lehet, hogy költözni kell – sóhajtott a nagyember.
• Kinek? – csodálkozott a volt marhapásztor.
• Nekem is, neked is.
• Nem értem, Ancsikával most költöztünk be a negyvenszobás házunkba. Nagy meló volt, és mégis másfél hónapja azt hallgatom otthon, hogy alig férünk el ketten abban az odúban. Hová rakja ezt a szekrényt? Hová rakja azt az étkezőt? Már nagyon elegem van az egészből. Bánom is, hogy miért nem csináltam nagyobbra, de a híres szerénységem megálljt parancsolt Ancsika vágyainak. Most megint építsek egy még nagyobb házat és kezdjük elölről ezt a cirkuszt?
• Nem érted, miről beszélek – a miniszterelnök sosem az eszéért ragaszkodott gyerekkori barátjához. – A legbizalmasabb és legmegbízhatóbb felmérések is azt mutatják, hogy vesztésre állunk. Jövőre elveszíthetjük a hatalmat.
• Az bizony nem jó – értett egyet Józsi. – De emiatt miért kellene költözni? Főleg nekem?
• Mert vége a jólétnek, vége a "mindent te nyersz Józsikám" korszaknak – a miniszterelnök kezdte elveszteni a türelmét. – Nem beszélve arról, hogy ideje rendezni az anyagi ügyeinket.
• Miért vannak? – csodálkozott a volt marhapásztor. – Nekem nem mondták, hogy veled is üzleteltem volna.
• Józsi, ne idegesíts – horkant fel a miniszterelnök. – Ahhoz a vagyonhoz, ami a neveden van, ahhoz semmi közöd, az az enyém.
• Már hogy lenne a tied, megdolgoztam érte.
• Mit csináltál? Mit dolgoztál?
• Tudod mennyi papírt kellett aláírnom? Mennyi időmbe telt, amíg kitaláltam egy olyan aláírást, amely jól tükrözi a személyiségemet? És ezt naponta, hányszor kellett papírra vésnem? Nem beszélve arról, hogy reggel 8-tól este 8-ig ülök egy irodában, ahol mindenféle sületlenséggel traktálnak. Bejönnek a szobámba, számokról, stratégiákról, döntésekről beszélnek hozzám, amit nekem végig kell hallgatnom. Még, hogy nem dolgoztam meg a vagyonomért? Az a kismillió aláírás nem munka?
• El is olvastad, amit aláírtál?
• Na, azért túlzásokba ne essünk. Kinek van ideje olvasni a sok írás mellett? Akkor mikor foglalkoznék az én drága Ancsikámmal, vagy mikor nézném az én aranylábú fiaimat a stadionomban?
• Ha elolvastad volna őket, akkor tudnád, hogy a vagyonodhoz nem sok közöd van, mert az az enyém.
• Miről beszélsz, erről eddig szó sem volt – Józsi őszintén fel volt háborodva. - Nem régen nyilatkoztam az egyik kedvenc lapodnak, hogy mekkora egyéni teljesítmény volt részemről, hogy kemény, állhatatos munkával eljutottam ide, erre a szintre. Nem véletlen mondtam, hogy Zuckerbergnél sokkal okosabb vagyok.

A miniszterelnöknél most szakadt el a cérna, érezte, hogy a vérnyomása kétszáz körül jár, de mint mindig most is igyekezett nyugodtnak látszani és kulturáltan válaszolni. Nyelt kettőt, lehajtotta a szilvapálinkát és egy hosszú monológba kezdett.

• Amikor hatalomra kerültem, tudtam, a legfontosabb feladatom az, hogy a családom megfelelő anyagi helyzetét hosszútávra biztosítsam. Szüleimtől az ükunokámig. Ahogy anno létrehozták Amerikában a Kennedy családot, úgy kell nekem is elindítani a Lakatos családot a történelem útján. Az apám csak egy vállalat vagyonát nyúlta le, túl akartam szárnyalni őt azzal, hogy egy ország vagyonát sajátítom ki. De volt egy problémám, a külső környezet megváltozott. A szabad rablás világát felváltotta egy sokkal bonyolultabb, rafináltabb rendszer, ahol minden részletre figyelni kell lenni, ha saját zsebre dolgozol. Ráadásul volt egy új szövetségi rendszerünk. Ők adták a pénzt az ország működtetésére, és én nem tehettem meg, hogy ezt a pénzt közvetlenül zsebre rakom. Kellett egy stróman és ez volt Béla. Egy zseni, az ország talán legokosabb embere. Kitalálta, hogyan lehet az állami bevételekből, a külső forrásokból megfelelő százalékot úgy lenyúlni, hogy senki se vegye észre. Nagyon sokáig működött a rendszer. Brüsszel kedvence voltam, amíg rá nem jöttek a nagy átverésre. De addigra már sok-sok milliárd ott volt Béla számláján, de Béla mohó lett. Megbeszéltük, hogy 20% az övé, a többi az enyém, de amikor Brüsszel elkezdett vizsgálódni az eltűnt pénzek nyomába, azt mondta a rizikó az övé, ezért a pénz 50%-a is őt illeti. Csalódtam benne, rájöttem hiba volt ráépíteni a birodalmam. Leszámoltam vele, de kellett egy új embert találnom a stróman szerepre.

A volt marhapásztor elégedetten böffentett egyet, magára mutatva.

• Igen, ez voltál te, az ország legbutább embere, akit gyerekkorom óta ismerek. Azt gondoltam veled nem hibázhatok. Béla a rendszert már kitalálta, azzal nem kellett foglalkozni. Átveszed Béla szerepét, nem kell csinálnod semmit, úgysem értenéd miről van szó. De elkezdtél urizálni. Elvettél egy ország-világ előtt ismert Barbie babát, akivel folyamatosan luxus utazásokon veszél részt Monte-Carlótól, Dubai-ig. Ami nem lenne baj, ha mindezt csöndben csináltátok, de ott szerepeltek állandóan a bulvár sajtó címoldalain, ötven milliárdos yachton ücsörögve egy millió forintos napszemüvegben, a hülye Macallan whiskydet kortyolgatva. Egy meccsre nem tudsz úgy elmenni, hogy csak feltűnés nélkül átsétálsz a kétszáz méterre levő stadionba, ehelyett felmész Budapestre, beülsz a száz milliós, francos autódba, kimész a két kilométerre levő reptérre és a magán helikoptereddel érkezel a mérkőzésre. De előtte még fél órát körözöl a stadion felett, hogy mindenki tudja Józsika megérkezett. Ezek után csoda, hogy az ország ellenem fordul és le akarnak váltani? Tönkre tettettek engem. Te meg a Béla – a miniszterelnök olyan szomorú lett a saját szavaitól, hogy majdnem elsírta magát.

Józsi átérezte a helyzet komolyságát. Megvakarta a fejét, szíve szerint köpött is volna egy jó hegyeset, de azt már megtanulta, hogy parkettára nem köpünk. Így inkább az orrát szívta meg, úgy rendesen és azt mondta.

• Ha ilyen nagy a baj, segítek. Megkapod a vagyonom 30%-át, azzal elmehetsz Szocsiba és ott el vagy életed végéig. Senki nem fog keresni, senki nem fog zavarni.
• Elmész te a jó büdös francba – a miniszterelnök elvesztette úriember jellegét. – Aláírtad, hogy a vagyonod 80%-a az enyém. Teszek rá, hogy nem olvastad el, amit aláírtál. Mindig is hülye voltál, ezért is bíztam meg benned.
• Gondolod? – mosolygott Józsi a volt marhapásztor. – Múlt héten minden vagyonomat – a gyárakat, a szállodákat, a bankot, a biztosítót – eladtam egy konzorciumnak, melyet Béla képvisel. Az ellenérték egy off shore számlára került, melyhez sosem lesz hozzáférésed. Nem kellett a 30%, így nem kapsz semmit.

2025 február - november