Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy egyszerű kis mezei egér. Szürke és kicsi volt, ahogy szürke és kicsi az a több millió társa is, akik éjjel nappal a mezőkön szaladgálnak élelmiszer után kutatva. Történetünk hőse is ezt tette nap mint nap. Egyszer egy szép napon bóklászás közben eljutott egy tanya közelébe. Az onnan terjedő zajok és illatok kíváncsivá tették a kis egeret, ezért bemerészkedett a számára ismeretlen területre. Amit látott és tapasztalt az nagyon megtetszett neki, sokkal több táplálékot talált itt, mint kint a nyílt mezőn. Már éppen azon elmélkedett, hogy a jövőben, kizárólag itt fog élni, amikor észrevette, hogy egy hatalmas macska közeledik felé. Bár életében még nem találkozott ilyen állattal, de egyből megérezte, hogy ebből sok jó nem származhat. Menekülésre fogta a dolgot, de a macska is gyors volt, így aztán egyre csökkent közöttük a távolság. A kis egér kétségbe esetten szedte apró lábait, mikor meglátta, hogy a közelben van egy hatalmas fa. Gondolta, ha arra felszalad, a macska nem tudja majd követni. De ebben tévedett, a macska követte a fán és már csak pár lépés választotta el őket egymástól. A kis egér egyre magasabbra volt kénytelen menekülni, s végül eljutott a fa tetejére, egy vékony ágra, ahonnan már nem volt tovább. Az ág olyan vékony volt, hogy a kis egeret is alig bírta el, így ide már a macska sem merészkedett fel. Kénytelen volt, hangos nyávogás közepette visszaereszkedni a földre. A kis egér boldogan konstatálta a megmenekülését, de mivel látta, hogy a macska ott őgyeleg a fa körül, nem merte elhagyni a számára biztonságot jelentő faágat. Hogy ne unatkozzon, körbe nézett és egy új világ tárult szeme elé. Nem csak azon csodálkozott el, hogy innen milyen messzire ellát és könnyen észreveszi a leselkedő veszélyt, de azt is csodálkozva állapította meg, hogy innen nézve mennyivel kisebbek azok a dolgok, melyek számára a földön szaladgálva óriásinak tűntek. Az a félelmetes nagy macska, amely idáig kergette őt, innen a fa tetejéről nézve nem is volt nagyobb nála. Minél tovább nézelődött, annál bátrabb lett. Rájött, hogy nem is kell félnie a macskától, hiszen nem is nagyobb nála. Sőt még az is eszébe jutott, hogy mivel neki a földön szaladgálva, minden óriásinak tűnt, lehetséges, hogy most a macska látja őt óriásinak és talán még fél is tőle. Ezek a gondolatok teljesen megrészegítették és a fejében már-már a világ urának gondolta magát, amikor váratlanul egy szürke felhő jelent meg felette. A szürke felhő, nem volt más, mint egy egerészölyv, aki éppen arra repült, amikor meglátta a könnyű zsákmányt, és természetesen ezt a lehetőséget nem hagyta ki. Így ez a mese szomorú véget ért, a nagyot álmodó kis egeret is utolérte az uborkafára felkapaszkodók végzete.