Mi lesz itt jövőre?

Mindenkit foglakoztat a kérdés, mi lesz itt jövőre? Az idei év meglepő politikai fejleményei minden elemzőt és szakértőt kirántottak az évek óta tartó mély álmukból és arra sarkallják őket, hogy az üveggömböt simogatva megmondják a tutit. Csatlakozva hozzájuk (bár sem elemző, sem szakértő nem vagyok), én azzal kezdem, hogy mi nem lesz 2025-ben.

Orbán Viktor és a Fidesz nem fog konszolidálódni. Lehet, hogy a közvéleménykutatási adatokból megértették azt a napnál is világosabb tényt, hogy Magyar Péter népszerűsége mögött nem a csodálatos személye vagy a vonzó politikai programja áll, hanem az az egyszerű tény, hogy a magyar lakosság többségének elege van a Fideszből. Az arrogáns, mindenkit kioktató, lenéző stílusából, a pitiáner kötözködéséből az ország szövetségeseivel, az állandó ellenség- keresésből és megaláztatásból. Ennek ellenére ezeken nem fognak változtatni, mert erre lelkileg és szellemileg is képtelenek. Vadabbak lehetnek, szelídebbek már nem.

A fentiekből kiindulva, akkor melyek a lehetséges kimenetei a magyarországi politika alakulásának a következő esztendőben?

• A Tisza Párt előretörése folytatódik. A bizonytalanok és a többi ellenzéki pártra szavazók egyértelműen beállnak mögé és a Fidesz szavazótábora lassan, de egyértelműen erodál. Ebben az esetben előfordulhat egy előrehozott választás. A Fidesz gondolhatja, hogy még nem késő, még van esély az 50+ százalék megszerzésére, hiszen a Tisza Párt ugyan népszerű, de láthatóan még nincs felkészülve a kormányzásra. Ez utóbbi tény a szavazófülkékben elbizonytalaníthatja az egyébként inkább a Tiszára, mint a Fideszre szavazókat, vagyis a nem teljesen elkötelezetteket. A Fidesz ezzel nyerhet négy évet a jelenlegi társadalmi, politikai folyamatok megfordítására. Igaz a korábbiaknál valamivel kisebb lendülettel formálhatják az országot a saját képükre, de legalább az eddig elért vívmányokat nem vesztik el. Természetesen az előrehozott választásoknak van veszélye is a Fideszre nézve. Nem jön be a nagy ötlet és a Tisza Párt nyer. Az ellopott közvagyon lepapírozása még nem fejeződött be és ebben némely későn kapcsoló NER-lovagnak komoly kockázata van. De ez a Fidesz döntéshozóira nézve még mindig a kisebbik rossz, mint egy 2/3-os vereség 2026-ban.

• A jelenlegi kiegyenlített viszonyok fent maradnak, azaz nem erősödik tovább a Tisza Párt, de nem is gyengül. A két tábor felélte a tartalékait, nincs miből tovább növekedniük. Ebben a verzióban is lehet a Fidesz számára alternatíva az előrehozott választás, de véleményem szerint ebben az esetben nem választanák ezt a lehetőséget. Keményen, a jelenleginél is jóval durvábban próbálnának fogást találni Magyar Péteren és ellehetetleníti őt. Bírósági eljárásokkal, lejárató botrányokkal. Ha már nincs növekedési potenciál benne, akkor a sok negatív támadás biztos valamit morzsol a híveinek számából. Érdemesebb megvárni 2026 tavaszát, talán a gazdasági helyzet is javul valamennyit, lehet esély az újabb 2/3-ra.

• A jelenleg már zajló a sportszerűséget és emberi tisztességet teljes mértékben mellőző propaganda hadjárat meghozza gyümölcsét, az emberek szavazatát megint megvették két kiló krumplival, azaz a szokásos és gazdaságilag megalapozatlan választási ígéretekkel, a Tisza Párt népszerűsége csökken a Fideszé növekszik. Orbán Viktor folytathatja nemzetközi karrierjének építését, az itthon maradt második vonalra bízza a maradék ellenzék teljes ellehetetlenítését. Nyugalom és apátia. A még itthon élő és nyelveket beszélő fiatal és középkorosztály kivándorol az országból. A maradék 6 millió ember megszavazza a Fidesznek a 4/5-öt.

Összefoglalva a fentieket a 2025-ös év sok jót nem ígér és felveti a kérdést, hogy van-e reális esély kormány- és rendszerváltásra Magyarországon legkésőbb 2026 tavaszáig. Az én prognózisom szerint kevés, de azért nem zárható ki teljes mértékben. Ezekkel a lehetőségekkel egy következő írásban fogok foglalkozni.  

2024.12.10.

A narancs stratégiája

Minden hatalomnak kell, hogy legyen stratégiája, főleg annak, amelyik hosszabb időre tervezi az ország irányítását. Már pedig, ha a Fidesz vezető politikusainak megnyilatkozásait olvassa az ember, akkor egyértelmű, ők bizony minimum 30-40 évben gondolkoznak. Ki is neveztek stratégiai igazgatónak egy joviálisan mosolygó fiatalembert, aki rendszert épít a főnök fejében levő káoszból és aki majd elviszi a balhét, ha nem jön össze a nagy terv. De mi is az a nagy terv? Kiindulási pont már a legelején (a kilencvenes évek első felében) az volt, hogy gazdagodjunk meg. No, nem az ország, nem a 10 millió magyar, hanem mi. A főnök, a barátok és a rokonok. Pár száz, talán pár ezer ember. Miből lehet meggazdagodni lehetőleg nagyon rövid idő alatt, hogy ne csak unokáink élvezhessék az általunk teremtett édes életet, hanem egy kicsit mi is? Hát a legegyszerűbb megoldás, ha ellopjuk az országnak "járó" uniós források nagy részét. Zseniális ötlet, melynek egyetlen szépséghibája, hogy ez észrevehető. S amit észrevesznek, azt esetleg szóvá tehetik. Ki veheti észre? Egyrészt a nép, az istenadta a nép, akinek esetleg feltűnik, hogy neki nem jutott az uniós pénzekből, nem él jobban, mint korábban. Másrészt az Unió, akinek feltűnhet, hogy minden euró, ugyanazt a zsebet gazdagítja. És azokban az országokban, ahol nem szokás ennyire feltűnően lopni, ott esetleg az adófizetők szóvá teszik, hogy a mi adónkból ott abban a távoli, balkáni országban ne csak néhány embernek legyen jó. Tiltakozhat, akinek nem jut a pénzből és tiltakozhat, az, aki adja. Két komoly veszély, melyet a lopás stratégiáját kidolgozóknak számolni kell. Ki a fontosabb, a nép vagy Unió? Nyilván a nép, mert ha ő észreveszi, hogy átverték, akkor még elzavarhat minket, mert a hatalom bebetonozásához idő kell. Tehát mielőbb kábítsuk el a népet, amíg nem sikerül a törvényeket úgy módosítani, hogy leválthatatlanok legyünk. Persze a történelemből tudjuk, hogy ahogy örök élet nincs, úgy örök hatalom sincs. Sztálin, Hitler, Rákosi, Kádár csak pár név a közel múltból, akinek nem jött be a nagy ötlete, pedig mindent megtettek ennek érdekében. Előbb-utóbb tud annyira rossz lenni, hogy az emberek az utcára mennek és mindent felgyújtanak, ami az útjukba akad. De addig még van pár évtizedünk. Szóval koncentráljunk a szavazókra és kábítsuk a népet. Mivel lehet ezt a leghatásosabban tenni? Cirkusszal. Ezt mondja a többezer éves történelmi tapasztalat. Építsünk stadionokat és tegyük ismét naggyá a magyar focit. Jó elképzelés, de az emberek számottevő részét ez nem érdekli, nem beszélve arról az apróságról, hogy ehhez edzők és focisták is kellenének. Azok meg nincsenek, így ez kevés a sikeres cirkuszhoz. Hitessük el az emberekkel, hogy bár kevesen vagyunk és kicsik, de mégis mi vagyunk a legfontosabbak a Föld nemzetei között. Hogyan lehet ezt megtenni? A propaganda ehhez kevés, ehhez tettek is kellenek. Legyünk kerékkötők, legyünk porszem a fogaskerekek között. Tudja meg az egész világ, hogy nélkülünk semmi sem működik, Bénítsuk meg az EU, a NATO, a WHO, az ENSZ működését a vétónkkal és a tiltakozásunkkal minden döntés ellen. És akkor az egyszerű magyar nem azzal fog foglalkozni, hogy már a románok, a bolgárok, a szlovákok is jobban élnek, mint mi, hanem azzal, hogy mi vagyunk a világ legfontosabb hatalma, mert nélkülünk megáll az élet, semmi sem működik. Remek stratégia, csak egy baj van vele. Az elefánt sem szereti, ha az egér akarja megmondani neki, hogy mikor mit csináljon. Az Unió is eljutott oda, hogy ha te mindenben ellent mondasz a közös akaratnak, a közös döntésnek, akkor nem adunk neked több pénzt. Ha nincs több pénz, akkor mit fogunk ellopni? Kell a pénz! Ki lehetne békülni az Unióval, de ezt, hogyan magyarázzuk meg a szavazópolgárnak? Nem hisz majd nekünk, mert az ő agyuk nem olyan gyorsan pörög, mint a mienk és nem fog a hatalomban tartani minket. A beton még nem kötött meg, időt kell nyerni. Keressünk új barátokat, akik legalább olyan hatalmasak, mint amilyenek mi vagyunk.

Ott van például Kína. Diktatúra, pont olyan, amilyet mi is szeretnénk megvalósítani. Szövetségesre is szüksége van, akivel együtt tönkre teheti gazdaságilag az Uniót. Pénzük is van, amiből szívesen adnak és amiből bőven jut nekünk. Igaz szigorú feltételek mellett, ráadásul kamatostul vissza kell majd adni nekik, de ez most kit érdekel. Legfeljebb, amikor megjelennek a kínai adósságbehajtók, hogy tulajdonukba vegyék a magyar földet, kérjük az EU és a NATO segítségét. Ha nem segítenek, akkor cserben hagytak minket, ahogy szoktak. A kommunikációs stratégiánk tökéletes.

Aztán ott van Oroszország. Ott sem szeretik azt a szót, hogy demokrácia és ők is ellenségként tekintenek a szövetségeseinkre. Segítségükkel borsot tudunk törni az Unió és a NATO orra alá. Hogy kinek jó ez? Hát nekünk, mert a nép látja bennünk a kuruc vért és nagynak véli a nemzetet. Főleg azok, akik nem járnak külföldre, nem beszélnek nyelveket, akik a kocsmában együtt éneklik a nemzet csalogányának örökbecsű nótáját "Nem tudod miért, jól belerúgsz." Biztos szavazótábor. Ők simán elhiszik nekünk, hogy a nem létező Ukrajna a nem létező ukrán területen támadta meg szegény, ártatlan Oroszországot.

Amerika? Nem jó, mert ott liberális demokraták vannak hatalmon, akik semmibe vesznek minket. Sőt időnként ránk szólnak, hogy ha egy klubba tartozol, akkor tartsd magad a klub szabályaihoz. Mert civilizált úriembereknél egy így szokás. Szegény demokraták nem értik, hogy mi sem civilizáltak, sem úriemberek nem vagyunk és nem is akarunk lenni. No, de szerencsénkre a tengerentúlon is vannak vademberek. Az őserő, a gátlástalan. Tegyük a tétet rá. S bejött, nyertünk. Mi megmondtuk, mi neki szurkoltunk, Európából egyetlenként és ennek meglesz a gyümölcse. Vagy nem? Mert a győztes, közel a nyolcvanhoz nem lett szellemileg frissebb. Mi van, ha megint összekeveri Magyarországot Törökországgal, ahogy pár éve tette? Akkor a legnagyobb európai barátja nem a 10 milliós Magyarország, hanem a 80 milliós Törökország lesz. Egyébként is gazdaságilag, geopolitikailag sokkal fontosabb ország. Mi van, ha a győztesnek, azok az uniós országok is gratulálnak, akik nem neki szurkoltak? Lehet, hogy akkor a német kancellár vagy francia elnök sokkal fontosabb partner lesz, mint a magyar miniszterelnök. Mert az emberek hálátlanok, főleg a politikusok. Mi van, ha tényleg békét teremt Ukrajnában, de az ország újjáépítésére egy kanyi megbízást sem kapunk? Akkor a béke költségvetésünk dacára, megint mi leszünk a legkevésbé fejlődő európai ország.

Mit csinálunk akkor ezzel a csillagszemű stratégával? Megbocsájtottuk neki, hogy hülyeséget beszél 56-ról, de ha elvesztjük a hatalmat, akkor neki annyi. Az az eszünkbe sem jut, amit a nagy előd, a legendás példakép Grósz Károly mondott, "a felelősség nem a tanácsadóé, hanem azé, aki azt elfogadja". Na ezért is utáljuk a kommunistákat, mert hülyeséget beszéltek és lazán hagyták, hogy kikergessem őket a hatalomból. Mi ilyen hibát nem fogunk elkövetni.

2024.11.15

A világ legszerencsésebb embere

Vannak szerencsés emberek, akiknek a környezetében van olyan rendkívül tehetséges, sikeres ember, aki az ő sorsukat is pozitív irányban mozgatják, sőt az élet nagy terheit is leveszik a vállukról. A szerencsés embereknek általában egy ilyen ismerősük, rokonuk van, de már az is bőven elegendő a boldogulásukhoz. De vannak – igaz kevesen - a nagyon szerencsések, akiknek több ilyen ismerősük is van. A világ legszerencsésebb emberének például van egy gyerekkori barátja, aki bár iskolát nem végzett, sőt hosszú évekig egyszerű gázszerelőként is jelentéktelen szakember volt, de egyszer csak megvilágosodott és rövid időn belül az ország leggazdagabb emberévé vált. Elkezdett mindenhez is érteni. Gyárakat, szolgáltató cégeket, építőipari vállalatokat, szállodákat, bankokat, biztosítókat vett. Bármibe fogott, abban sikeres lett. Tudta, ösztönösen érezte hogyan kell egy bankot, egy szállodaláncot, egy gyárat vezetni. Arannyá vált minden, amihez csak hozzányúlt. Ugyanakkor a mérhetetlen gazdagsága ellenére a szerénysége megmaradt. Nem tagadta meg gyerekkori barátját, aki tanult ember létére is szegény maradt és állami alkalmazottként tengette sanyarú életét a szerény fizetéséből. A gazdag barát azonban felkarolta, nem hagyta magára, hétvégente együtt szotyizgattak a falusi csodacsapat bajnoki mérkőzésein, miközben visszaemlékeztek a régi szép időkre, amikor még mindketten örültek, ha vajas kenyér jutott a vacsora asztalra. De a világ legszerencsésebb emberét nem csak egy ilyen zseniális baráttal ajándékozta meg a Jóisten. Az apja is váratlanul, előzmények nélkül hihetetlen vagyonra tett szert. Nála olcsóbban és szebb köveket senki sem tudott szállítani az állami építkezésekre. Így nem csoda, hogy minden tendert ő nyert meg, minden állami beruházás az ő köveiből épült. S ahol sok a megrendelés ott van némi haszon is. Elkészült a Versailles-i kastély szerény utánzata, melyre még XIV. Lajos is büszke lenne. A világ legszerencsésebb emberének, bár köze nincs apja meggazdagodásához – hiszen ő az üzlettel nem foglalkozik – az örökség egyszer majd megoldja anyagi gondjait. De hogy a csoda folytatódjék és biztosítva legyen az öregkori megélhetés – ha a nyugdíjból és az örökségből nem futja -. a veje is sikeres vállalkozó lett. Vagyona milliárdos, köszönhetően az üzleti érzékének, adózási ismereteinek és természetesen a szerencséjének. Hiszen senki sem tehet arról, hogy a törvények véletlenül úgy alakulnak, ahogy az neki éppen a legkedvezőbb. Ha az apósa egyszer visszavonul, akkor talán lesz annyi jóindulat benne, hogy a szerény megélhetését biztosítsa. Jó helyre kell születni, kell egy okos barát, papa és egy vő, és akkor életünk gondtalanná válik. A lehetőség adott mindenki előtt, csupán egy feltételnek kell megfelelni. De ez csak a kiválasztottaknak adatik meg.

2024.11.04.

Erős kéz tartja a gyenge láncszemet.

Miért nem engedik el Orbán Balázs kezét? Ez a kérdés foglalkoztatja a politikai elemzők, értelmezők, magyarázók széles táborát. Ami elhangzott a szájából az vállalhatatlan. "Ha minket megtámadnának az oroszok, mi rögvest megadnánk magunkat". Az ellenzék úgy ugrott rá erre a mondatra, mint a gyöngytyúk arra a bizonyosra. Az egyik ok, amiért Orbán Balázs marad, mivel az ellenzék szokásának megfelelően, már az ugrás közben nagyot hibázott. Bár a stratégiai igazgató kétségtelenül '56-ot is említette nem túl szerencsés mondatai között, de nem ez volt a mondandójának a lényege. Az ellenzék mégis erre ugrott és ezzel megadta a sikeres visszatámadás lehetőségét a Fidesznek. Ráadásul Gyurcsány is megszólalt, aki valamikor MSZMP tag volt, ergo a '90-es években született momentumos sem bírálhatja érdemben Orbán Balázst, hiszen ők mind együtt harcoltak a szovjetek oldalán '56-ban a hét évvel később megszülető miniszterelnökkel szemben. Az államtitkár úr mondatának politikai súlyát maga az ellenzék könnyítette ki. Magyar Péter ugyan próbált korrigálni, hivatkozva Kossuthra és Rákóczira, de ő nincs bent a magyar parlamentben, szavainak hatása korlátozott. Ott a Fidesz sikeresen összemosta az ellenzéket az ávósokkal, így a kizárólag a közmédiából tájékozódó választópolgár megnyugodott. Orbán Viktor nem adja meg magát, ergo Orbán Balázsnak nem kell távoznia a közéletből.

Másik ok amiért a pozíciójában tartják a nagy stratégát, mert ezt már nem engedheti meg Orbán Viktor magának. A '89-es nagy csapatból érdemben már csak ő és a morcos házelnök maradt. A többiek lemorzsolódtak (utoljára Áder) vagy súlytalanná váltak (Kósa, Deutsch) az évek során. Orbán Viktor már régen észrevette csapata fizikai és szellemi leépülését és kinevelte az ifjú forradalmárok új csapatát. Lázár, Rogán, Szijjártó. Okosak, ügyesek, törtetőek. Hasznosak, de veszélyesek. Állandóan figyelni kell rájuk, sőt időnként fegyelmezni is kell őket, de már nem rakhatók ki könnyen a csapatból. Ezért kellett egy még frissebb generáció. Gulyás, Orbán, Novák, Varga. Azért jöttek, hogy az ifjútörököket (Lázár, Rogán, Szijjártó) sakkba lehessen tartani. "Itt vannak a még fiatalabbak, ha nagyon látványosan akarjátok a hatalmamat, akkor lecseréllek titeket velük." Ez az orbáni HR politika lényege. Ha veszélyes vagy rám, akkor megfenyegetlek, sarokba szorítalak. De a lányok hibáztak, az évek alatt szépen felépített kommunikációs fegyverzet egyik legfontosabb elemét rombolták le percek alatt. Menniük kellett. "S ekkor jön ez a szerencsétlen, akit hónapok óta fényezek, Kötcsén is mosolyoghatott a hátam mögött és erre mond egy ekkora marhaságot. De mégsem rúghatom ki emiatt, mert ezzel végképp a fejemre nőnének Lázárék." Van itt baj bőven, nehéz miniszterelnöknek lenni egy olyan világban, ahol nem a képesség, hanem a lojalitás a meghatározó.

2024.10.01.

Semlegesség - menekülés a jövőbe

Minden évnek megvan az új orbáni üzenete, melyek mutatják azt a szűkülő politikai sávot, amely felé a Fidesz sikeresen vezeti az országot. Nyilván a sikeres szó erősen megkérdőjelezendő. Idén kiadták az új jelszót, "gazdasági semlegesség" ez az új varázsszó, illetve pontosabban kifejezés. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Mi mindenkivel kereskedünk, üzletelünk szankciók és politikai megfontolások nélkül. Nincsenek ideológia megkötések, szövetségi rendszerek, csak és kizárólag az üzleti érdek számít. Tetsző gondolat, de mi ennek a valódi jelentősége? A Föld népessége jelenleg 8,2 milliárd, ebből Magyarország lakossága kevesebb, mint 10 millió ember. Nyilván nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk ez egy igen komoly részarány és amennyiben ennek az országnak az igazán komolyan vehető miniszterelnöke meghirdeti egyidejűleg a keleti, nyugati, déli és északi nyitás politikáját, arra minden, magára valamit is adó országnak oda kell figyelnie. Micsoda lehetőség ez Kína, India, Oroszország számára, ne is beszéljünk Brazíliáról, Argentínáról, Mexikóról. Van egy ország, amely az egy óra egységidő alatt előállított GDP termelésükre nyitottságot mutat. Nyilván egyáltalán nem érdekli őket, mert ez nem nagyságrend. Még akkor sem, ha Magyarország, mint az EU tagja, kiskapu számukra, hogy egy jóval jelentősebb piacra bejussanak. Ebből következik, hogy sem Kína, sem Oroszország, de a többi nagy gazdasági hatalom sem fog extra kedvezményeket adni Magyarországnak. Megvehetjük világpiaci áron a termékeiket és eladhatjuk a mienkét (ha van mit) ugyancsak világpiaci áron. De akkor kinek szól ez az új üzenet? A még meglévő tábornak, a törzsgyökeres fideszes szavazóknak. Ha lassan is, de azért mára már hozzájuk is eljutott a hír. Az EU 27 tagállama között Magyarország gazdaságilag az utolsó helyen áll. 14 éve ez még elképzelhetetlen volt, de mára már valóság lett. Persze lehet magyarázni, hogy ez nem igaz, ez csak a liberális brüsszeli statisztikusok hazugsága, ahogy azt már Nagy Márton és más komoly kormányzati tényező többször is megkísérelte. De ezeknek a magyarázatoknak a legnagyobb problémája az, hogy szembe megy a tényekkel, azokkal a tényekkel melyet a magyar lakosság nap, mint nap érez a saját bőrén. Az uniós átlagot meghaladó infláció, a rothadó egészségügy, az elmaradó beruházások, a rezsicsökkentésnek köszönhető egyre gyakoribb csőtörések, áramkimaradások ország szerte, a közlekedésre alkalmatlan út- és vasúthálózat. Itt nem lehet már a számok mögé bújni, itt csak egy lehetőség maradt, az előre menekülés. Meneküljünk a gazdasági semlegességbe. Az EU nem ad több ingyen pénzt, mert amit eddig adtak, azt a NER lovagok ellopták, helyette vegyünk fel kínai, japán, katari hitelt. Igaz ez nem ingyen van, hanem kamatokkal együtt vissza kell fizetni, cserébe viszont annyit lehet ellopni belőle, amennyit nem szégyenlünk. A visszafizetés úgysem a mi gondunk lesz, hanem a 26-os győztessé. Mi meg majd Azerbajdzsánból vagy Tádzsikisztánból szurkolunk nekik.

2024.10.01.

Hogyan lehet egy nyerésre álló meccset könnyen elveszteni?

Szeptemberben nem csak az iskola kezdődik, hanem a politikai közélet felpörgésének is az időszaka. A megfáradt politikusok visszatérnek a külföldi nyaralásaikból és újult erővel dolgoznak hatalmuk megerősítésén. Az idei politikai szezon azonban a korábbiaktól eltérően alakul. A nyár eleji nagy összecsapás – önkormányzati és EU-s választások - után, csak az egyik fél vette ki az ilyenkor szokásos nyári szabadságát. Az újonnan felbukkanó trónbitorló velük szemben végig pörögte ezt az időszakot és szinte naponta vitt be újabb mélyütést a regnáló hatalomnak. Leglátványosabb példa erre az egészségügy, vagy a tömegközlekedés témája volt. A NER elit kivételével mindenkit érdekel és érint. A hiperaktivitásnak meg is lett az eredménye, tovább szűkült az olló a két oldal között, a Fidesz a nyakán érezheti a Tisza párt forró leheletét. Eleinte úgy tűnt, hogy ennek ellenére ez még nem érte el a fiatal demokraták ingerküszöbét. A miniszterelnök távlatos álmairól vizionál különböző, a sajátjainak szóló fórumokon, a hétköznapok valósága láthatóan nem érdekli. Hiába mondják a meteorológusok, hogy az évszázad forrósága után jön az évtized áradása, az az ember, aki az elmúlt harminc évben egymaga szorította vissza a medrükbe az áradó folyókat, most a saját fogyókúrájával van elfoglalva. Bezzeg Magyar Péter, aki Orbán Viktor politikáján szocializálódott, aki belülről ismeri a kommunikációs boszorkánykonyha működését, tanult a mestertől. Még egy csepp eső sem esett le az országban, de ő már töltötte a homokzsákot és gátakra szólította híveit. Ekkor még Rogán Antalt és a tanítványait egyáltalán nem foglalkoztatta Magyar Péter hősies küzdelme a majd egyszer bekövetkező áradással. Amikor Magyar Péter elérte Brüsszelben, hogy halasszák el Orbán Viktor várva várt beszédét, mint az EU soros elnöke és ezzel azt a lehetőséget is, hogy a nagyvilág megismerhesse kettőjük vitakészségét, akkor rádöbbentek lépniük kell. Egy másodperc alatt minden fontos fideszes politikust, beleértve magát a miniszterelnököt is kirendelték a folyó mellé homokot lapátolni, vagy legalább nyilatkozni a helyszínen. Volt köztük olyan szerencsétlen, aki tévedésből rossz helyre ment. Nem tudta, hogy a Duna árad és nem a Tisza. Pedig feltehetőleg kizárólag a hiteles kormánysajtóból tájékozódik. De a propaganda minisztériumban tudták, ez a lépés még nem elég a győzelemhez, sőt az egyenlítéshez sem, ezért Rogánék léptek egy merészt. Meghívták Magyar Pétert a köztévébe, eleget téve annak a több hónapos követelésének, hogy a legerősebb ellenzéki párt vezetője is kapjon szót a közmédiában. A meghívásban természetesen volt egy kis trükk is. A meghívás mostanra szólt, amikor Magyar Péter küzd az árra és nem tud rendesen felkészülni a szereplésre. Sőt, ha elmegy a TV-be, akkor könnyen megvádolható azzal, hogy pillanatnyilag mégsem az árvízzel szembeni küzdelem a legfontosabb számára. Magyar Péter azonban átlátott a szitán. "Neki most a gátakon a helye, de beszélgető partnerét szívesen látja maga mellett. Van szabad lapát és a zsákok töltögetése közben lehet beszélgetni az ország dolgairól." Nem sikerült az egyenlítés, de Rogán sem most kezdte ezt a pályát. "Ha most nem érsz rá, akkor gyere egy héttel később, akkor már nem kell a homokot lapátolni." Sakk, sőt Magyar Péter rossz válasza alapján úgy tűnik, hogy matt. Mert Magyar Péter erre rossz választ adott. "Orbánnak Orbán, de Balázs nem Viktor." Ha ezt a poént, az első meghívás elutasításakor elsüti, akkor még talán szólt is volna valahogy. De most már csak kontraproduktív hatást ért el ezzel. Nincs választási kampány, ahol azonos szintű politikusoknak kell vitatkozniuk. A második legnépszerűbb párt vezetőjének egyáltalán nem degradáló szerep a kormánypárt egyik vezetőjével beszélgetni a nyilvánosság előtt. Sok mindent lehet mondani Orbán Balázsra, de azt, hogy egy jelentéktelen figura lenne, azt biztosan nem. Nem csak a titulusa miatt, hanem azért is, mert láthatóan a nagyfőnök aktuális kedvence. Rossz nyelvek szerint, akár még utódjelölt is lehet. Szóval arra hivatkozni, hogy Magyar Péternek Orbán Balázs nem lehet a vitapartnere, komoly politikai hiba. Azt jelzi mintha Magyar Péter nem lenne tisztában azzal, hogy mi a különbség a nyertes és az esélyes között. Még nem nyert meg semmit, még nem bizonyított semmit és ilyenkor kellene a szerénység ahhoz, hogy az esélyesből nyertes legyen. Főleg a politika világában. Ennél is nagyobb gondnak gondolom azt, hogy Magyar Péter ezzel az elutasítással elszalasztott egy óriási lehetőséget. A Fidesz szavazók döntő többsége kizárólag az állami vagy Fidesz közeli médiumokból informálódik. Onnan, ahol folyamatosan negatív híreket közölnek Magyar Péterről, a főgonoszról, a hazugról, az éjszaka császáráról, az asszonyverőről, a fiatal lányok inzultálójáról. Azok az emberek, akik egyoldalúan informálódnak a világ dolgairól, jellemzően kétely nélkül hisznek is a forrásuknak. Ezek az emberek nem értik, hogy mások hogyan lehetnek annyira ostobák, hogy Magyar Péter mellé állnak, a Tisza Pártra szavaznak. Az elmúlt 20 évben először a Fidesz kommunikációs hátrányba került, ezért olyan javaslattal állt elő, amellyel nem csak nyerhetett volna, de fennállt a megsemmisítő vereség lehetősége is. Egy szerény, felkészült, érthetően kommunikáló, magabiztos Magyar Péter meggyőzhette volna a Fidesz szavazók széles bázisát, hogy nem ő az elsőszámú ellenség. Igaz ezt nem Viktor szemébe, csupán csak Balázsnak mondhatta volna el. Na, és? Nem a vitapartner számít, hanem az a közeg, akihez eljutott volna a hangja, a véleménye. Nem tette és így a 2:0-s győzelemből 1:2-es vereség lett. Az ilyen vereségek nagyon is fognak számítani a végső elszámoláskor 2026-ban. Nem kellene a számukat szaporítani.

2024.09.18.

A magyarok érdeke

Ebben az országban minden fideszes politikus a magyarok és az ország érdekeit képviseli. Ezt mondja a mi örökös miniszterelnökünk és valamennyi hű csatlósa. De vajon ők honnan tudják, hogy mi a magyarok és az ország érdeke? Létezik-e egyáltalán a magyaroknak és az országnak egységes érdeke? Nyilván nincs ilyen, de természetesen lehet hivatkozni a választási eredményekre, amely felhatalmazást adott nekik az ország kormányzására. A kérdés az, hogy mire szólt ez a felhatalmazás. Megkérdezték-e a választókat a választás előtt, hogy szeretnétek-e az "ingyenes" EU-s források helyett, drága kínai hitelt? Nyilván nem kérdezték meg. Támogatjátok-e azt a gazdaságpolitikát, amely rövid idő alatt az országot az EU legcsóróbb országává tette? Nyilván nem kérdezték meg. Támogatjátok-e, hogy a miniszterelnök barátja évente 50%-kal növelje a vagyonát, míg a lakosság jelentős része a napi megélhetésért küzd? Valahogy ezt is elfelejtették megkérdezni. Akkor milyen felhatalmazás alapján teszik tönkre az országot gazdaságilag? Milyen felhatalmazás alapján hódolnak be az oroszoknak és a kínaiaknak és harcolnak Brüsszel ellen, miközben a lakosság 70%-a EU párti? Nyilvánvalóan felhatalmazás nélkül teszik. Pedig a kormányzás joga nem azt jelenti, hogy mostantól kezdve azt csinálok, amit akarok. Valós indok nélkül vezetek be rendelkezési kormányzást egy elvileg demokratikus berendezkedésű országban és tartok fent a végtelenségig. Változtatom havonta az egyébként általam kreált alaptörvényt, amelyet semmilyen népszavazás nem szentesített. Módosítom a választói körzeteket annak függvényében, hogy a megelőző választás eredményeit értékelve, hol érzem veszélybe a hatalmamat. De akkor kinek az érdekeit képviselik valójában? Elsősorban a sajátjukat és azt a szűkkört, akik ebből a gazdaságilag profitálnak, akiknek jut az ellopott koncból, akik rendszeresen megnyerik a közbeszerzéseket, akik a tehetségtelenségük dacára zsíros állást kapnak a közmédiában és az állam által erősen támogatott propaganda sajtóban. Mennyien vannak? Pár százezren, talán egy millióan. S a többiek? Birkán tűrik, vagy némán asszisztálnak ahhoz, hogy a narancsos fiúk rájuk és az érdekükre hivatkozva azt csináljanak, ami kizárólag a hatalmon levő kisebbségnek jó.

2024.09.07.

Lehet más a politikus?

Lehet Más a Politika néven alakult meg az a politikai mozgalom, amely magát a kezdetektől fogva maximálisan elhatárolni igyekezett a gyurcsányi és az orbáni politizálási gyakorlattól. Pedig alakulásuk idején 2009-ben még nem is volt kiteljesedve ez az őrület, amely mételyként ette magát bele a magyarországi közéletbe. Ők már akkor érezték, ez a két ember erkölcsileg, lelkileg és politikailag tönkre fogja tenni az országot, de valamit mégis nagyon rosszul csináltak, mert a szavazó közönség nem volt kíváncsi rájuk. Ma egy jelentéktelen pártként vegetálnak, sajnos nem csináltak történelmet. Pedig óriási igény lenne rájuk, illetve valamire, valakire, aki nem azt csinálja, amit a hatalomgyakorló Fidesz és az örökös ellenzéke a DK vezette álbaloldali társulás produkál már jó ideje. A legjobb példa erre a júniusi önkormányzati és európai választások voltak, ahol a semmiből előbukkant az új politikai messiás és pár hónap alatt olyan sikert ért el, ami a Nagyfőnök szavai szerint már a Holdról is látszik. Jött, látott és győzött azzal, hogy egyenlő távolságra pozicionálta magát Orbán Viktortól és hű társától Gyurcsány Ferenctől? Még nem győzött, de győzhetne, ha be tudná bizonyítani, hogy lehet más a politikus. A kérdés, hogy mitől lenne más? Vannak kézenfekvő válaszok, melyek az emberek többségének egyetértésével bírnak, de ezek csak látszatra érdemi válaszok. Nyilván az első válasz, hogy "ne lopjon". Mi a lopás? Mi az észrevehető lopás? Ami Magyarországon az elmúlt 14 évben ebben a témakörben történt, az már világszerte "elismerésre" méltó teljesítménynek számít és mégis a Fidesz 2/3-át biztosító több millió szavazónak nem csípi a szemét. Pedig a többségüknek még morzsa sem jut a zsákmányból. Másik sztereotip válasz, hogy "ne hazudjon". Ez egy összetettebb kérdés, mert a politikusi pálya lételeme alapból a hazugság, mégis mi szavazók azt gondoljuk, hogy azt szeretnénk, ha ezt nem tenné. De szeretnék-e azt tudni az oroszok, hogy igazságtalan háborút folytatnak Ukrajnában? Nyilván nem szeretnék elfogadni az agresszor nemzet bélyegét, ezért inkább elhiszik azt, amit Putyin hazudozik nekik a náci ukránokról és az orosz föld védelméről. Szeretnék-e tudni a magyarok azt, hogy az Unió legszegényebb országa lettünk pár év alatt? Nyilván nem szeretnék tudomásul venni ezt a szégyenteljes tényt, ezért elhiszik Orbán Viktornak, hogy már majdnem utolértük Ausztriát és ha nem lenne háború, akkor már jobban élnénk, mint a svájciak. S hosszan folytathatnánk ezt a listát. Minden országban, hol nemzetérdekből, hol egyéni hatalmi érdekből, de folyamatosan hazudoznak a politikusok. A lényeg, hogy a hazugság a többségnek komfortos legyen. A következő sablon válasz, hogy "értsen a dolgához". Mert egy asztalos, buszvezető vagy akár egy villamosmérnök tudja, hogy mitől ért a politikus a dolgához. Nyilván nem tudja, ahogy senki sem tudja, egyetlen egy szavazó sem. Csak van egy érzés, mert olyan szépeket mond, olyan jól néz ki, olyan becsületes a nézése, olyan magával ragadó, olyan lelkesítő. És ha az, akkor ért a dolgához, akkor én hiszek benne és rá adom a voksomat. Lehet-e ezektől a szempontoktól más egy politikus? Nyilván nem, hiszen a szavazó sosem az alapján dönt, hogy miről szólnak a tények, hanem az alapján, hogy miről szólnak az ő megérzései. Elhiszem-e én az új messiásnak, hogy ő egy rendes családapa, ha éjszakai bulizásról szólnak a hírek? Ráadásul fiatal csajokkal. Elhiszem-e én neki, hogy az egyszerű, hétköznapi emberek pártján áll, ha a Szigeten a VIP páholyból nézi a koncertet? Elhiszem-e én neki, hogy a sajtószabadság feltétlen híve, ha a nagygyűléséről elzavartatja a nem baráti sajtót képviselő Indexet? Elhiszem-e én neki, hogy a hatalomra kerülése esetén rendbe teszi az oktatást és az egészségügyet, ha még mindig one man show, amit csinál? Sehol sincsenek körülötte hiteles szakemberek. Nyilván, ha el akarom hinni, akkor el fogom, ahogy Orbán, Gyurcsány vagy éppen Putyin hívei is mindent elfogadnak, amit az ő messiásuk mond. De így a végén egy halk és alig hallható kérdés. Nem jöhetne és kerülhetne hatalomra egyszer egy olyan politikus, aki úgy viselkedik, ahogy beszél? Nincs remény, tudom.

2024.08.21.