A holló csőrében egy csillogó aranygyűrűvel kirepült a királyi vár ablakán, s meg sem állt az erdőszélén magasodó hatalmas fenyőfáig. Ahogy ült a faágon a napsugarak meg-megcsillantották a fénylő tárgyat. Arra járt a medve, feltűnt neki mi van a holló csőrében.

- Add nekem a gyűrűt! – szólította fel a hollót, de az csak megrázta a fejét és még jobban szorította zsákmányát.

A medvének nem tetszett a holló reakciója, de hosszas töprengés után, úgy döntött, nem tudja elvenni tőle. Mire felmászna a fára, addigra a madár elrepülne. Fejét csóválva becammogott a fák közé. Nem sokkal később megjelent a farkas a fa alatt.

- Add nekem a gyűrűt! – kiáltott fel a hollónak, de az csak tagadólag megrázta a fejét és még szorosabban tartotta szerzeményét a csőrében.

A farkas dühösen morgott a válasz hallatán, de hamar felmérte, nem tud akkorát ugrani, hogy elérje azt a faágat, melyen a holló ücsörgött. Várt még egy kicsit, hátha a holló meggondolja magát, de aztán dolga végezetlenül besomfordált a fák a közé. Hamarosan megjelent a róka is a helyszínen.

- Mi az a csillogó-villogó tárgy a szádban? – kérdezte mosolyogva.

- Egy gyűrű – válaszolta a holló.