A törpe kilépett az utcára, ahol mindenütt óriás emberek siettek a dolguk után. Csak magukkal foglalkoztak, nem néztek a lábuk elé. Szegény törpe alig tudott félreugrani előlük, mielőtt eltaposták volna. Hiába kiabált szegény, hogy figyeljenek rá, senki nem hallotta a hangját. A teljes kétségbeesés szélén volt, amikor meglátott egy a földön heverő megafont. Mögé lépett és beleüvöltött "Hé Emberek! Figyeljetek már ide!". És láss csodát, az erős hang hatására az emberek megtorpantak. Keresték, de nem találták a hang forrását. Arra gondoltak, hogy talán egy náluk is nagyobb, hatalmasabb lény szólt hozzájuk, zavartan, tétován ácsorogtak. Hogyan tovább, most mit tegyenek? A törpének megtetszett, amit látott, milyen hatást gyakorolt az óriásokra.

• Emberek menjetek jobbra! – szólt bele ismét a megafonba, és az emberek elfogadták az utasítást, jobbra mentek.
• Emberek menjetek balra! – adta ki a következő parancsot és az emberek balra mentek.
• Emberek menjetek dolgozni! – és az emberek elmentek dolgozni.
• Emberek adjátok nekem a pénzeteket! – és az emberek szó nélkül neki adták a pénzüket.
• Emberek adjátok nekem a lányotokat! – és az emberek neki adták a lányukat.
• Emberek adjátok nekem a fiatokat! – és az emberek neki adták a fiúkat.
• Emberek harcoljatok! – és az emberek elkezdtek harcolni egymás ellen.
• Emberek gyilkoljatok! – és az emberek pusztakézzel ölték egymást. Idegenek, ismerősök, testvérek.

A nagy csetepatéban az egyik szerencsétlen áldozat rázuhant a megafonra, ami agyonnyomta a törpét. Csend lepte el az utcát. A hang nem szólalt meg többet. Az emberek megtorpantak, abbahagyták a gyilkolászást, várták a következő utasítást. De mindhiába, nem jött újabb parancs. Egy darabig még álldogáltak, hátha ismét megmondják nekik, hogy mit kell tenniük. Telt-múlt az idő, nem történt semmi, visszatértek a régi, normális életükbe. Éltek boldogan, szabadon, önállóan, amíg a következő törpe ki nem lépett közéjük.

2026. április