Emlékszel? Amikor a szaros pelenkád szétkented a falon, mert az olyan jó játéknak tűnt. Amikor éjszaka bepisiltél, ha a szél meglebbentette a nylon függönyt. És az iskolában? Amikor te voltál a bandavezér, a legjobb csávó, aki után a lányok visítva szaladtak vagy az a szemüveges hülyegyerek, akit időnként a fogasra akasztottak az osztálytársai. És az egyetemen? A stréber, az okoska, a diákvezér, a szakkoleszos, a bukdácsoló, a puskakirály. Aztán jött a nagybetűs élet. A menő vállalkozó, aki a legújabb Lamborghinivel érkezik az üzleti tárgyalásaira. A sikeres ügyvéd, aki a többszörös gyilkost is felmentette a halálbüntetés alól. A politikus, aki a csillagot is lehazudta az égről, csak, hogy miniszterelnök lehessen. A buszvezető, aki több millió kilométert vezetett balesetmentesen. A tűzoltó, aki számtalanszor hozott ki embert az égő házból. Ez mind te voltál, ezek mind ti voltatok. És most ott ültök egy kopott karosszékben, bámultok ki a koszos ablakon keresztül az öregek otthonában. Fátyolos szemmel nézitek, ahogy a bejárati úton jön lassan, de határozottan jön a kaszás. Szinte halljátok, ahogy a talpa alatt csikordul a kavics és arra gondoltok, vajon melyikőtökért jön?

2026. április