Kevés olyan hétköznapi tárgy van Magyarországon, amelyet annyira magától értetődően használunk, hogy közben alig gondolunk bele, honnan származik. Ilyen a magyar kártya is. Ott van a családi asztalon, a kocsmában, a nyaralás alatt, és generációk óta ugyanazokat a különös alakokat nézzük rajta: Tell Vilmost, Gesslert, a vadászt, a pásztort, a királyokat és a négy évszak allegorikus figuráit. Csakhogy a magyar kártya története tele van furcsaságokkal. Nem igazán magyar. Tell Vilmos nem magyar. A kártyát pedig egy pesti kártyafestő készítette egy német szerző svájci témájú drámájának szereplőivel. És talán éppen ettől olyan érdekes.

Honnan származik a magyar kártya?

A mai magyar kártya a német színjelzésű kártyák családjába tartozik. A négy szín a piros, a zöld, a tök és a makk. Ez már önmagában megkülönbözteti a francia típusú kártyától, amelyben szív, káró, treff és pikk szerepel. A kártyázás Európában évszázadok óta ismert volt, Magyarországon pedig először elsősorban az udvar és a nemesség körében terjedt el. A kézzel készített kártyák drága tárgyaknak számítottak. A nyomdai technikák fejlődésével azonban fokozatosan szélesebb társadalmi rétegek számára is elérhetővé váltak. A 19. századra már nemcsak az előkelő szalonokban, hanem kávéházakban, kocsmákban, diákszállásokon és kaszárnyákban is kártyáztak. A magyar kártya történetének fordulópontja az 1830-as évek Pestje. A szakirodalom általában Schneider József pesti kártyafestőt tekinti a mai Tell-kártya elődjének megalkotójának. A legkorábbi ismert példány körülbelül 1835–36-ból származik. A készítő személyét és az elsőség kérdését a régebbi szakirodalom nem kezelte teljesen egyértelműen, de egy, később előkerült Schneider-példány alapján ma őt tekintik a kártya feltalálójának. És itt kezdődik a történet igazán érdekes része.

Miért éppen Tell Vilmos?

Schneider nem magyar történelmi személyeket választott a kártyalapokra. Tell Vilmost választotta. Ennek oka valószínűleg nem egyszerűen az volt, hogy Schiller drámája akkoriban népszerű volt. A háttérben ott volt a politikai helyzet is. Friedrich Schiller 1804-ben írta meg Tell Vilmos című drámáját, amely a svájci szabadságharcról és a Habsburg uralommal szembeni ellenállásról szól. A történet középpontjában a szabadság és a zsarnokság konfliktusa áll. Az 1830-as évek Magyarországán ez különösen érdekes választás volt. Magyar történelmi szabadsághősöket ábrázolni egy olyan kártyapaklin, amelyet a Habsburg Monarchiában kellett forgalmazni, könnyen politikai problémát okozhatott volna. Tell Vilmos viszont svájci hős volt. A történet mégis mindenki számára érthető üzenetet hordozott. Egy idegen ország szabadsághőse a kártyalapokon – miközben a magyar játékos pontosan tudhatta, miért lehet ismerős a történet. Erre természetesen nincs olyan bizonyíték, amelyből biztosan kijelenthetnénk, hogy Schneider tudatos politikai üzenetet akart elhelyezni a kártyán. A kutatók ezt inkább valószínű magyarázatként kezelik. Az viszont tény, hogy a Tell Vilmos-történet szabadság és Habsburg-ellenes küzdelem köré épül, és a kártya az 1848-as forradalom előtti években jelent meg.

Kik szerepelnek a magyar kártyán?

Ha előveszünk egy magyar kártyát, valójában Schiller drámájának szereplőivel találkozunk. A figurás lapokon többek között:

• Tell Vilmos,
• Gessler,
• Walter Fürst,
• Rudolf von Harras,
• Rudenz Ulrich,
• Stüszi vadász

alakja jelenik meg. A kártya különlegessége éppen az, hogy egy irodalmi mű szereplői kerültek egy hagyományos játékkártya figuráira. Ez a magyar kártya egyik legérdekesebb művelődéstörténeti sajátossága. Ráadásul nem egyszerű illusztrációkról van szó. A lapok egy része a Tell Vilmos-történet szereplőit jeleníti meg, az ászokon pedig a négy évszak allegóriái láthatók. Ezért nevezik a magyar kártyát másként Tell-kártyának, helvét kártyának vagy négy évszak kártyának is.

Magyar kártya vagy Tell-kártya?

Tulajdonképpen mindkettő. A "Tell-kártya" történetileg pontosabb elnevezés, mert a pakli ikonográfiájának központi eleme Schiller Tell Vilmosának világa. A "magyar kártya" viszont azért vált általánossá Magyarországon, mert a Schneider-féle változat itt honosodott meg, és idővel a magyar kártyázási kultúra szerves részévé vált. A név tehát idővel fontosabbá vált, mint az eredet. Ahogy a kártya egyre szélesebb körben terjedt, már nem Schiller drámájának illusztrált változataként tekintettek rá. Egyszerűen a magyar kártya lett.

Mi történt 1848 után?

Ez az egyik legérdekesebb része a magyar kártya történetének. A kártya már az 1848-as forradalom és szabadságharc előtt megjelent, de a későbbi politikai események miatt a Tell Vilmos-ábrázolásoknak egészen sajátos jelentésük lehetett a magyar társadalomban. A szabadságharc leverése után a magyar történelmi személyiségek nyilvános ábrázolása nem volt problémamentes. Tell Vilmos viszont továbbra is egy másik ország szabadsághőse maradt. Így történhetett meg az a különös kulturális jelenség, hogy a magyarok egy svájci szabadsághős képeivel játszottak, miközben mindenki tudta, hogy a történet mögötti gondolat sokkal közelebb áll hozzájuk, mint azt a kártya hivatalos témája indokolná. A források szerint a Tell-kártya az 1848 utáni időszakban is fennmaradt, és a későbbi gyártók révén egyre szélesebb körben terjedt.

Mi köze mindehhez a Piatniknak?

Aki ismeri a magyar kártyát, annak előbb-utóbb ismerősen cseng a Piatnik név. A bécsi Piatnik cég a 19. század második felében kezdte gyártani a Tell-kártyát, és saját változatot alakított ki belőle. A cég később az egész Monarchia területén jelentős szereplővé vált a kártyagyártásban. Ez azért fontos, mert könnyen kialakulhat az a téves benyomás, hogy a magyar kártya eredetileg Piatnik-kártya volt. Nem erről van szó. A ma ismert magyar kártya előzménye a pesti Schneider-féle kártya volt, amelyet később más gyártók – köztük a Piatnik – is átvettek és továbbfejlesztettek. A Schneider- és a későbbi változatok között természetesen vannak grafikai különbségek, de az alapvető figurák és a négy évszakot megjelenítő ászok kompozíciója megmaradt.

Miért különleges a magyar kártya?

Talán azért, mert egyszerre többféle történetet mesél el. Első pillantásra csak egy kártyapakli. Második pillantásra egy 19. századi műalkotás. Ha egy kicsit tovább nézzük, Schiller drámáját látjuk benne. Ha ismerjük a magyar történelmet, feltűnik a szabadság és a zsarnokság konfliktusa. Ha pedig a kártya történetét is ismerjük, akkor már azt is tudjuk, hogy mindez egy pesti kártyafestő műhelyéből indult az 1830-as években. És talán ez a legérdekesebb benne: a magyar kártya nem attól lett magyar, hogy magyarok szerepelnek rajta. Hanem attól, hogy Magyarországon talált otthonra, és idővel olyan erősen beépült a magyar kultúrába, hogy ma már szinte senki nem kérdezi, miért éppen Tell Vilmos néz vissza ránk a lapokról. Pedig ha legközelebb kártyázás közben a kezünkbe kerül a makk felső vagy a tök felső, érdemes egy pillanatra megállni. 

Nem egyszerűen egy kártyalapot tartunk a kezünkben. Egy több mint 190 éves irodalmi és történelmi történet egy darabját.

Szeretek kártyázni. Az ulti és a bridge a kedvenc játékom, igaz az utóbbit francia kártyával játszák. A magyar kártya története az én fantáziámat is megragadta. A "Rebetli" című novellámban próbáltam a kártya történetét egy fordulatos krimibe beleszőni. Ha érdekel, csak kattints ide: https://www.michaellackner.hu/rebetli/.