A mesének mindig van valamilyen egyszerű üzenete. A gyerekeknek írt mesék arról szólnak, hogy milyen világ várhat rád, ha felnősz. Nehéz, küzdelmes, sokszor ijesztő de mégis reményteli. A "minden jó, ha a vége jó" gondolat, minden mesében benne van, még az általam írottakban is. Az állatmese a kódolt írás művészete. Nem azt meséli el, hogy Pistike a feltörekvő ifjú titán, hogyan szerzi meg Ferike sikeresen működő vállalkozását, hanem azt, hogy a ravasz róka, hogyan énekelteti ki a sajtot a holló csőréből. Látszólag a gyerekeknek szól, de valójában a felnőtteknek üzeni "Ilyenek vagytok!". Ravasz, mint a róka. Bölcs, mint a bagoly. Gyáva, mint a nyúl. Félénk, mint a kisegér. Gonosz, mint a farkas. Az állatmese egy kockázat nélküli műfaj, mert az állatok nem perelnek, nem kérnek sajtókiigazítást. És ez nem csak a mai világunk sajátossága. A műfaj megalapítója La Fontaine ezt már a XVII. században pontosan tudta.